2014. június 8., vasárnap

"Nagy tömeg gyűlt össze körülötte. Ezért beszállt egy bárkába, leült, az egész tömeg pedig a parton állt.
Sok mindent elmondott nekik példabeszédekben: »Íme, kiment a magvető vetni. Amint vetette a magot, némelyik mag az útfélre esett. Jöttek a madarak és fölszedegették. Más magok köves helyre estek, ahol nem volt sok földjük. Hamar kikeltek, mert nem voltak mélyen a földben. De amikor a nap felkelt, megperzselődtek, s mivel nem volt gyökerük, elszáradtak. Néhány másik a tövisek közé esett. A tövisek felnőttek és elfojtották őket. Végül más magok a jó földbe hullottak. Ezek termést hoztak, az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, ismét másik harmincszorosat. Akinek van füle, hallja meg!" /Mt13,2-9/

Sokszor mondjuk Isten az alfa és az omega. Ő a kezdet és a vég, és minden benne van. Mózesnek, úgy nyilatkoztatja ki önmagát, hogy VAGYOK, AKI VAGYOK. Ez, az önközlés, ma is fontos, és ezen a példázaton keresztül, megvilágosodhat jobban számunkra.
A vagyok ige magát a létezést fejezi ki. Isten a létezés Istene, az élet Istene. A legnagyobb ajándék számunkra az élet, amit Tőle, Benne, és Érte kapunk.
-Tőle kapjuk, mint egy ajándékot. Isten cselekszik, és az ajándékozás az egyik legfontosabb cselekedete. Ajándékokkal halmozza el teremtményeit. Ő a forrása, mindennek, ami VAN. Ebből bőségesen ad, megoszt.
-Benne vagyunk. Az ajándékozás folyamata, oly erőteljes Istenben, hogy Önmagát osztja meg. A Szentháromság, mint közösség, az egymás iránt, felé való osztozás túlcsordulása. Ebbe az osztozásba hív meg mindannyiunkat. Hív bennünket, hogy legyünk részesei az Ő szeretet közösségének.
-Érte vagyunk. Minden ember megkérdezi magától, miért élek a világon? Mi értelme az életemnek? Mi végre születtem? A válasz mindig a Forrásból fakad. Ő ad választ minden egzisztenciális kérdésünkre. A magvető példázata világítja meg legjobban, ezekre a kérdésekre a választ. Hallgatni, befogadni, megérteni, és megcselekedni Isten szavát, akaratát. Isten kinyilatkoztatja magát. Meghív, hogy életének részesei legyünk, Folyamatosan növekedjünk az Ő megismerésében, mint ahogyan a mag is növekedik.
A magvető példázata megérint. A jézusi példák mindegyike megjelent már az életemben. Volt, hogy hallgattam Őt, de nem értettem meg, vagy talán nem is akartam megérteni. Volt, amikor, mint szalmaláng lángoltam az Ő megértett szavától, de hamar ellobbantam és volt amikor, a környezetem hatására, inkább nem cselekedtem meg azt, amire hívott. Isten hív mindannyiunkat, hogy merítsünk Forrásából, hogy bőséges termést hozzunk. Ehhez jó földdé kell válni, meghalni önmagunknak és élni Neki. Sokan kérdezték, hogyan lehetséges meghalni önmagamnak? Kérjetek és adatik. Kérem a kegyelmet, a Szentlélek kiáradását életemre, hogy Ő vezessen el, az ó ember letételére. Hiszem, hogy elvezet Jézus Krisztus lábához.
Pünkösdkör a Szentlélek kiáradt az apostolokra. Ők is a Szentlélektől kapták az erőt, hogy levessék az ó embert és cselekedjenek Általa. Kérd, hogy jó és bőséges termést hozhass életedben, mert erre vagy meghívva. Benne élni örökkön örökké. Ez már elkezdődhet, a mai napon, fogadd be Őt, és éld az üdvösség napjait...
Szentháromságos Egy Isten! Kérlek vonj magadhoz, oly sokat kaptam Tőled, ajándékaiddal halmoztál el. Hálát adok, hogy életedben részesítesz és hívsz, hogy Benned éljek és bőséges termést hozzak. Add, hogy halljam, befogadjam, megértsem és megcselekedjem azt, ami szent akaratod. Amen!

2013. február 18., hétfő

Sajgó Szabolcs: Legyen időd...

 
Legyen időd gondolkodni...
ez az erő eredete.
Legyen időd játszani...
ez az örök fiatalság titka.
Legyen időd olvasni...
ez a bölcsesség forrása.
Legyen időd imádkozni...
ez a legnagyobb erő a Földön.
Legyen időd szeretni, s hogy mások szerethessenek...
ez Isten adta kiváltság.
Legyen időd barátságosnak lenni...
ez az út a boldogság felé.
Legyen időd nevetni...
ez a lélek muzsikája.
Legyen időd adni...
túlságosan rövid a nap, ahhoz hogy önző legyél.
Legyen időd dolgozni...
ez a boldogulás ára.
Legyen időd cselekedni tiszta szeretetből...
ez a mennyország kulcsa.
Figyelj a Mára!
a Tegnap csak egy álom,
a Holnap csak egy látomás:
a helyesen megélt Ma tesz
boldog álommá minden Tegnapot,
és minden Holnapot reményteljes látomássá.

2013. február 16., szombat

Vágyakozás Istenre

    A napokban furcsa kettősség jelenik meg életemben, amire felfigyeltem. A kettősség alapvetően abból fakad, hogy amikor egyedül vagyok, sokat figyelek Istenre, imádkozom hozzá, vagy érzem, hogy jelenlétében élem a perceimet, óráimat. Amikor viszont emberek közé megyek, figyelmem nagyon hamar elterelődik és csak egy-egy pillanatra tér vissza. Tudom, hogy ez természetes, de talán Isten kegyelmét élem meg, hogy már zavar, ha nem rajta jár az eszem, ha nem rá szegeződik a tekintetem.
   Isten a rejtekben is lát, látja szívem és felkelti Szentlelkével azt, hogy vágyódjam azután a végtelen szeretete után, amit nap mint nap megtapasztalok. Azt hiszem, eddig csak terveztem, hogy remete úton fogok járni, de ezt valami külső körülménynek a megváltoztatásában akartam elérni, de most Isten kegyelme belsőleg kezdett formálni. Egy mély vágyódást érzek Jézus Krisztus iránt, az Ő szerető tekintetét érzem magamon és ez kezd vezetni, hogy hova, azt még én se tudom.
   Talán írni sem kellene, de szeretném ha benned is elindulna egy vágyódás Isten iránt. Egy mély szomjúság érzés, egy apró fényszikra a sötétben. Lehetsz zarándokúton járó, aki már élt meg hasonlót, de most légy bár távol, vagy közel, az Úr lábának zsámolyához, hívlak, egy felfedezésre. Közösen fedezzük fel a bennünk lévő vágyat Isten iránt. A nagyböjti lemondásokban hívlak, helyezzük legmélyebb vágyainkat Urunk asztalára, hogy Ő azokat átváltoztassa, megerősítse, és beteljesítse.
   Áldott légy Urunk Istenünk, aki kinyilatkoztattad nekünk Magadat. Te hívsz minket abba a szeretetkötelékbe, ami Benned van. Végtelen szeretetedből kiszolgáltattad magad, hogy megismerhessünk téged, és társörökössé tettél bennünket, hogy a legmélyebb vágyaink a Te létedben örök gyümölcsöt teremjen.

2012. április 7., szombat

Áldott Húsvétot!

A feltámadás titka ledöbbent, megállására késztet, felemel, reményt ad és még sorolhatnám, mennyi minden az, ami adatott az embereknek e misztériumban,valóságban,de talán mindenkinek magának kell megtalálnia, hogy számára mit is jelent Húsvét, Urunk feltámadása. Egyetemes mondanivalója van, ugyanakkor személyesen hozzánk szól. Mindenkit érint, mert szelíden lehajolt az Isten. Jelet, reményt adott. Ő akarja, hogy életünk legyen és az bőségben legyen. Ne csak egy földi életben váljék részünkké a bőség, "gazdagság", hanem legyen egy tőlünk már elvehetetlen örök ajándék a kezünkben. Krisztus előttünk jár, utat tört. Nekünk csak követnünk kell Őt a mi személyes Golgotánkon át, egyesülve Vele. Ez minden ember hivatása, szeretetével "életet" ajándékozni, vezetni másokat Krisztushoz, de ehhez neki kell az Urunk lábánál megpihennie, szeretetben átformálódnia, elégni, mint a gyertya és fényt adni. Képes vagy rá Te is, ezért lépj az után, aki harmadnapra feltámadt a halálból. Ő hidd el erősebb, mint Te, jobban ismer, mint Te önmagadat. Neked is ott van életed az Ő tenyerén.
Kívánom, Jézus feltámadása legyen számodra vezérlő jel életedben, adjon számodra reményt, erőt és kitartást a nehéz, golgotai napokban is.
Feltámadt Krisztus!

2012. január 5., csütörtök

A vihar lecsendesítése

   "Aznap alkonyatkor így szólt hozzájuk: "Keljünk át a túlsó partra." Erre elbocsátották a népet, és magukkal vitték úgy, ahogy ott volt a bárkában. Más csónakok is csatlakoztak. Nagy szélvihar támadt, a hullámok a bárkába csaptak, úgyhogy az már-már megtelt. Ő a bárka végében egy vánkoson aludt. Felkeltették: "Mester - kérdezték -, nem törődöl vele, hogy elveszünk?" Erre fölkelt, parancsolt a szélnek, és utasította a tavat: "Csendesedj! Némulj el!" A szél elült, s nagy nyugalom lett. Ekkor hozzájuk fordult: "Miért féltek ennyire? Még mindig nincs bennetek hit?" Nagy félelem fogta el őket. "Ki ez - kérdezték egymástól -, hogy még a szél és a víz is engedelmeskedik neki?" /Márk 4,35-41/
    Az új esztendő elején, talán sokunk most jobban átérzi ezt a helyzetet. Körülöttünk egy válságokkal teli világ. Országok anyagi ellehetetlenedése, forradalmak és leendő nagy háborúk rémképei.  Háborog a világ, valami nincs rendben. A mélyben újabb és újabb nagy viharok támadnak és félő, hogy minket is el akarnak ragadni.
   Mi lesz velünk? Hova tart a világ? Ez már a szakadék mélye, vagy még mindig egy hatalmas lejtőn zuhanunk le?
   Jézus szavaira engedelmeskedett a vihar. Szavai pedig a mai kor emberének is fülébe csenghet: „Csendesedj! Némulj el!”  Talán a kinti vihar lecsendesítését a belső viharokra való figyelemmel és elnémítással elérhetnénk, de ehhez tudatosítanunk kell, hogy éltünkben isteni jelenlét van. Jézus, ma is, ugyan úgy képes arra, hogy lecsendesítsen minden vihart, ami fölénk kerekedik, ami életünkre akar törni.  Ehhez bizalomra van szükség, és arra, hogy megtanuljunk, úgy élni, mint Ő. Élete tanúsítja, hogy bármit tett, azt az Atya akarata szerint tette. Nem az volt számára fontos, hogy aktuális vágyai, mit sugalltak, vagy a jövőtől való félelem milyen aggodalmakkal töltötte el.  A jelenben élt, és a jelenben a lehető legjobban az Atyának adta életét. Ez a végtelen engedelmesség és alázat az, ami legjobban megragad Benne.
   „Ne aggodalmaskodjatok hát, és ne kérdezgessétek: Mit eszünk, mit iszunk? Ezeket a pogányok keresik. Mennyei Atyátok tudja, hogy ezekre szükségetek van. Ezért ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, s ezeket mind megkapjátok hozzá! Ne aggódjatok tehát a holnap miatt, a holnap majd gondoskodik magáról! A mának elég a maga baja.” /Máté 6,31-34/
   Rábízni életemet, ez lenne a legfontosabb. Nem szép terveket szőni és tervezgetni a jövendőt, mert az, sok csalódást hozhat, főleg egy viharokkal teli korban, hanem a jelen pillanatban megtapasztalni Isten jelenlétét, és amit vár, hogy megtegyek, azt megtenni. Így haladva Felé, átadva az életemet, gyógyulva az Ő szeretete által a belső viharoktól, sebektől, széttöredezettségtől, megosztottságtól.
   Kívánok, olyan évet neked, kedves olvasó, amiben Istenből nyersz erőt a viharok lecsendesítéséhez hited által, és minden megélt pillanatban megtapasztalhasd az Ő gondoskodását.

2011. október 28., péntek

Szeretetmunkások kerestetnek!

Dsida Jenő: Menni kellene házról házra

Nem így kellene hűvös, árnyas
szobában kényelmes íróasztal
mellől szólani hozzátok, jól
tudom. Menni kellene házról
házra, városról városra, mint
egy izzadt, fáradt, fanatikus
csavargó. Csak két égő szememet,
szakadozott ruhámat, porlepett
bocskoromat hívni bizonyságul
a szeretet nagy igazsága mellé.
És rekedt hangon, félig sírva
kiabálni miden ablak alatt:
Szakadt lelkeket foltozni, foltozni!
Tört szíveket drótozni, drótozni!


Szeretetmunkásokra van szükség, akik életüket teljesen odaszánják Isten akaratának. Legyenek nehéz körülmények, megpróbáltatások, de ők azok, akik idealizmusukat megakarják valósítani itt a Földön és egy krisztusi világot akarnak felépíteni. Tapasztalatuk az emberi életnek értelmet adó Isten, aki leereszkedik a teremtményeihez, felemeli őket és célt ad létezésüknek. Van értelme életünknek Nélküle? Lehet az emberi élet vége a koporsó leeresztése a sírgödörbe? Hiszem, hogy sokkal többre lettünk teremtve. Hiszem, hogy az egész univerzum együtt szomjazza Teremtőjének egyetlen "sóhaját".
Légy krisztusi, mert Jézus Krisztus életével és legfőképpen feltámadásával az Atya tenyerére helyezett. Vele érdemes élni életünket és reménykedünk abban az ígéretben, amely minden benne hívőt megszólít, hogy van feltámadás, hogy nem az utolsó rög sírra helyezése a végállomás.