A vihar lecsendesítése

   "Aznap alkonyatkor így szólt hozzájuk: "Keljünk át a túlsó partra." Erre elbocsátották a népet, és magukkal vitték úgy, ahogy ott volt a bárkában. Más csónakok is csatlakoztak. Nagy szélvihar támadt, a hullámok a bárkába csaptak, úgyhogy az már-már megtelt. Ő a bárka végében egy vánkoson aludt. Felkeltették: "Mester - kérdezték -, nem törődöl vele, hogy elveszünk?" Erre fölkelt, parancsolt a szélnek, és utasította a tavat: "Csendesedj! Némulj el!" A szél elült, s nagy nyugalom lett. Ekkor hozzájuk fordult: "Miért féltek ennyire? Még mindig nincs bennetek hit?" Nagy félelem fogta el őket. "Ki ez - kérdezték egymástól -, hogy még a szél és a víz is engedelmeskedik neki?" /Márk 4,35-41/
    Az új esztendő elején, talán sokunk most jobban átérzi ezt a helyzetet. Körülöttünk egy válságokkal teli világ. Országok anyagi ellehetetlenedése, forradalmak és leendő nagy háborúk rémképei.  Háborog a világ, valami nincs rendben. A mélyben újabb és újabb nagy viharok támadnak és félő, hogy minket is el akarnak ragadni.
   Mi lesz velünk? Hova tart a világ? Ez már a szakadék mélye, vagy még mindig egy hatalmas lejtőn zuhanunk le?
   Jézus szavaira engedelmeskedett a vihar. Szavai pedig a mai kor emberének is fülébe csenghet: „Csendesedj! Némulj el!”  Talán a kinti vihar lecsendesítését a belső viharokra való figyelemmel és elnémítással elérhetnénk, de ehhez tudatosítanunk kell, hogy éltünkben isteni jelenlét van. Jézus, ma is, ugyan úgy képes arra, hogy lecsendesítsen minden vihart, ami fölénk kerekedik, ami életünkre akar törni.  Ehhez bizalomra van szükség, és arra, hogy megtanuljunk, úgy élni, mint Ő. Élete tanúsítja, hogy bármit tett, azt az Atya akarata szerint tette. Nem az volt számára fontos, hogy aktuális vágyai, mit sugalltak, vagy a jövőtől való félelem milyen aggodalmakkal töltötte el.  A jelenben élt, és a jelenben a lehető legjobban az Atyának adta életét. Ez a végtelen engedelmesség és alázat az, ami legjobban megragad Benne.
   „Ne aggodalmaskodjatok hát, és ne kérdezgessétek: Mit eszünk, mit iszunk? Ezeket a pogányok keresik. Mennyei Atyátok tudja, hogy ezekre szükségetek van. Ezért ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, s ezeket mind megkapjátok hozzá! Ne aggódjatok tehát a holnap miatt, a holnap majd gondoskodik magáról! A mának elég a maga baja.” /Máté 6,31-34/
   Rábízni életemet, ez lenne a legfontosabb. Nem szép terveket szőni és tervezgetni a jövendőt, mert az, sok csalódást hozhat, főleg egy viharokkal teli korban, hanem a jelen pillanatban megtapasztalni Isten jelenlétét, és amit vár, hogy megtegyek, azt megtenni. Így haladva Felé, átadva az életemet, gyógyulva az Ő szeretete által a belső viharoktól, sebektől, széttöredezettségtől, megosztottságtól.
   Kívánok, olyan évet neked, kedves olvasó, amiben Istenből nyersz erőt a viharok lecsendesítéséhez hited által, és minden megélt pillanatban megtapasztalhasd az Ő gondoskodását.

Szeretetmunkások kerestetnek!

Dsida Jenő: Menni kellene házról házra

Nem így kellene hűvös, árnyas
szobában kényelmes íróasztal
mellől szólani hozzátok, jól
tudom. Menni kellene házról
házra, városról városra, mint
egy izzadt, fáradt, fanatikus
csavargó. Csak két égő szememet,
szakadozott ruhámat, porlepett
bocskoromat hívni bizonyságul
a szeretet nagy igazsága mellé.
És rekedt hangon, félig sírva
kiabálni miden ablak alatt:
Szakadt lelkeket foltozni, foltozni!
Tört szíveket drótozni, drótozni!


Szeretetmunkásokra van szükség, akik életüket teljesen odaszánják Isten akaratának. Legyenek nehéz körülmények, megpróbáltatások, de ők azok, akik idealizmusukat megakarják valósítani itt a Földön és egy krisztusi világot akarnak felépíteni. Tapasztalatuk az emberi életnek értelmet adó Isten, aki leereszkedik a teremtményeihez, felemeli őket és célt ad létezésüknek. Van értelme életünknek Nélküle? Lehet az emberi élet vége a koporsó leeresztése a sírgödörbe? Hiszem, hogy sokkal többre lettünk teremtve. Hiszem, hogy az egész univerzum együtt szomjazza Teremtőjének egyetlen "sóhaját".
Légy krisztusi, mert Jézus Krisztus életével és legfőképpen feltámadásával az Atya tenyerére helyezett. Vele érdemes élni életünket és reménykedünk abban az ígéretben, amely minden benne hívőt megszólít, hogy van feltámadás, hogy nem az utolsó rög sírra helyezése a végállomás.

Életátadás

-Kereslek Uram, nappal és éjjel, add meg, hogy lábad csókkal illethessem, s utána fejemet kebledre helyezzem.

Pár hónapja ez él bennem. Teljesen az Úr színe előtt szeretnék lenni, látni Őt, és hódolni előtte. Ezt egy
álmom váltotta ki, amiben megjelent nekem és én megcsókoltam a lábát. Az a boldogság még mindig elkísér, amit akkor ott álmomban átéltem.
Ez egy tapasztalás volt, hogy jelen van az életemben és kísér, még álmomban is. Nincs perc amikor ne lenne velem Ő, a Feltámadott. Az Ő jelenlétének tudatában élem mindennapjaimat. Elkísér, vezet és legfőképpen szeret, gyengeségem és bukásaim ellenére. Eszembe jut, hogy Ő a kicsinyekhez jött, az elesettekhez, hogy a világ bölcsei, erősei megszégyenüljenek, mert saját erejükben és okosságukban bíznak és nem tudnak így teljesen Istenre, az Ő szerető vezetésére hagyatkozni.
A gőgünk az, ami legjobban elszakít Tőle. Nem tud két Úr lenni az emberi szívben, vagy átadjuk egész lényünket az Ő jelenlétének és befogadjuk vagy saját erőnket és énünket tesszük meg egy elfuserált istenségnek, ami ideig-óráig úgy látszik, hogy felszínen tud maradni és a világban, annak törvényei szerint jól boldogul, de ez mulandó. Lehull, mint a falevél és az enyészeté lesz.
Isten várja, hogy mikor adjuk át magunkat teljesen és a megfáradt akaratunkat mikor helyezzük a kezébe.
Biztos Te is voltál már úgy, hogy nem láttad értelmét az életednek és feltetted a kérdést miért élsz ezen a földön, miért születtél ide és mi a küldetésed. Megfáradtál és ebben a fáradtságban már nem akartál vezetni, irányítani, " akaratoskodni". Szeretted volna átadni életed irányítását egy olyan személynek, aki szeret és a javadat akarja. Minden idő alkalmas erre.
Én ma döntök, és egészen az Isten kezébe helyezem életemet, mint egy ajándékot, hiszen Tőle kaptam és nem az én tulajdonom. Életem egy ajándék, amit közösen érdemes élni az Istennel. Ő lép először és én válaszolok arra a hívásra, amit meghallok.
Uram, add, hogy egészen a Tiéd legyek. Mindenem a Tiéd, és nincs rajtad kívül más, csak Te vagy életem, Istenem mindenem.

Urunk színeváltozása

Péter erre így szólt Jézushoz:

"Uram, jó itt nekünk!

Ha akarod, csinálok ide

három sátrat: egyet neked, 

egyet Mózesnek, egyet

pedig Illésnek." Amíg beszélt,

hirtelen fényes felhő borult

rájuk, s a felhőből szózat 

hallatszott: "Ez az én szeretett 

Fiam, akiben kedvem 

telik, őt hallgassátok!" 
/Mt 17,4-5/

   
   Péter őszinte és érzelemmel teli szavai hitelesek, egy olyan helyzetben, amikor ő is elámul, megdöbben. Ritka alkalomnak lehet tanúja. Jézus Krisztus felfedi isteni dicsőségét, azt a dicsőséget, ami, oly sok ember számára rejtve maradt és napjainkban is rejtve marad. 
   Emberi életem során, csak kevés kegyelmi pillanat, amikor fellebben, az a  titok, amit Péter is megláthatott, de ez a kevés elég ahhoz, hogy belekapaszkodjak, mint az inda, Isten valóságába. Ő vonz magához. Ő lép mindig előbb és én erre csak szerény választ adhatok. Amikor megszűnik körülöttem minden és valami szelíd, békés hatalom jelenik meg és átölel, nem szavakkal, nem kényszerrel, hanem, úgy ahogy még azt nem tapasztalhattam. Ő ad választ a létre, nélküle nincs értelme az életemnek.
 Péter szavait megszakítja egy mennyei szózat, így szakad félbe az én gondolataimnak is az áradata. Felismerem, ez saját erőmből lehetetlen, egy távoli kéz érintése az, ami megragad. Az emberi akarásom már megfáradt, lelkem roskad a sok erőkifejtéstől. Átakarom adni életemet, ehhez hallgatnom kell Jézus Krisztust, mert Ő a szeretett Fiú, akiben az Atyának kedve telik és kér, hogy Rá figyeljek. Életem mércéjét hozzá igazítom. Ő adja békéjét, azt a békét, ami nem evilági és senki nem veheti el tőlem.
   Minden dicsőség nálad van Jézus, kérlek vezesd életemet, hogy amint a 3 tanítványod megláthatta isteni dicsőségedet, úgy én is majdan megláthassam azt, és örökké szemléljem, mert hiszem, hogy jó lesz nekem ott lenni. Melletted már nem szükséges sátrat építeni, mert a Te dicsőséged fog sátorként rám borulni.
Áldalak Téged Jézus Krisztus, hogy a világba jöttél és kinyilvánítottad azt a dicsőséget, ami a világ kezdete óta a Tiéd.

Szeretet

    "A túlcsorduló érzelmek, a szeretet felfokozott, szenvedélyes kísérői nem tartoznak a szeretet lényegéhez. Ahogy Keresztes Szent János mindjárt a kezdőknek leszögezi: „Isten közelségének érzete nem biztos jele az ő kegyelmi jelenlétének.” Lisieux-i Szent Teréz élete utolsó szakaszában a hitetlenség kísértésével küzdött, s olyan érzelmi sivárságot élt át Istennel való kapcsolatában, mint egy ateista. Mégis hősiesen szeretett tovább, mert szeretni akart." / Barsi Balázs: Szerelmes szellők suttogása 7.o /
    A szeretet kísérő jeleit sokszor összetévesztem magával a szeretettel. A "túlcsorduló érzelmek" becsaphatnak, mert amikor megélem hiányukat, akkor azt hiszem, hogy maga a szeretet halt ki belőlem. Ezért nagy veszély a kísérő jelenséget összetéveszteni magával a lényeggel. Sokszor merül fel bennem, mi is a szeretet lényege?

  1János 4,7-8: "Szeretteim, szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van, és mindenki, aki szeret, Istentől van, és mindenki, aki szeret, Istentől való és ismeri Istent. Aki nem szeret, nem ismeri az Istent, mert az Isten szeretet."

  Talán ez az egyik megvilágító rész a szeretetre vonatkozóan. Itt egy dinamizmus van leírva. Isten, aki minden szeretet forrása, akiben "lakást vesz"(Jn 14,23 - Jézus így folytatta: "Aki szeret engem, az megtartja tanításomat, s Atyám is szeretni fogja. Hozzá megyünk és benne fogunk lakni."), az megismeri őt, vagyis a szeretet lényegéből merít. Ennek pedig mibenlétét Jézus életén keresztül fedezhetjük fel: életét adta értünk, mindannyiunkért. Önmagának meghalt, mint a földbe ültetett mag és sokaknak életet adott. Példa lehet még számomra minden, olyan ember is, aki  akar szeretni és megteszi azt, ami számára talán nagyon nehéz, de tudja, hogy embertársának, szerettének szükséges. Bennük él Isten, aki "lakást vett maga számára." Nem érzelmektől függ, hogy megteszi vagy sem, hanem, hogy akarja és szabadon megcselekszi azt, amire Isten hívja.
    Uram! Add meg mindannyiunknak a Te jelenlétedből fakadó tiszta szeretetet, ami nem kérkedik, nem fuvalkodik fel és nem ismeri az önzést. Végy bennünk lakást, hogy a Te életedből merítsünk szeretetet és már itt a földi zarándokutunk során megismerhessük azt a boldogságot, amit készítettél számunkra. Amen!

Csíksomlyó

"Csíksomlyó az átlag kolostorok felett áll. Kegyeletre gerjeszt, vonzó hatást gyakorol, benső indításra kelt puszta létében is. Százezrekre gyakorol élő benyomást ösztönösen érzett erejével is. Mérhetetlen egyedi és kizárólagos közös értékeket hordoz Csíksomlyó léte és története magában."

P. Benedek Fidél: Csíksomlyó     Csíksomlyó megragad és felemel. A nyitott szívű zarándok valami mélységes titkot érezhet meg itt. Évszázadok óta népek sokasága keresi fel, ezt a csodálatos Mária kegyhelyet. A templom csendje, a Napbaöltözött Asszony szobra, a szépséges csíki táj, és még sorolható, hogy mi az, ami Csíksomlyóra vonz. Talán a legfontosabb, hogy pünkösdkor  a világ minden pontjáról összegyűlnek itt magyarok. Együtt ünneplik a Szentlélek kiáradását, kereszténységünk csodálatos misztériumát. Írhatnám, hogy magyar hívek találkozója, de ez tudjuk, hogy nem pontos megfogalmazás. Ma már ez a kegyhely a magyar nemzet találkozóhelye, ami összeköt, híveket és keresőket. Isten egybegyűjti a nyájat és felkelti napját mindenkire. Az elvallástalanodó világban az is egy csoda, hogy egy katolikus kegyhely lehet az összefogás szimbóluma és megvalósítója. Erre a helyre, nem nagygyűlésre hívó politikusok invitálnak meg, és itt nem sztrájkvezetők agitálnak, és nem is virslis majális.     Hitünk szerint a Szentlélek gyűjt össze bennünket, Aki mindenkoron az Atyára és Jézus Krisztusra mutat. Jézus imájában pontosan kifejezi óhaját: János 17,21-23: "Legyenek mindnyájan egyek. Amint te, Atyám bennem vagy s én benned, úgy legyenek ők is eggyé bennünk, hogy így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem. Megosztottam velük a dicsőséget, amelyben részesítettél, hogy eggyé legyenek, amint mi egy vagyunk: én bennük, te bennem, hogy így ők is teljesen eggyé legyenek, s megtudja a világ, hogy te küldtél engem, és szereted őket, amint engem szerettél."     Isten kiárasztja szívünkbe a vágyat, hogy egyek legyünk Vele, és ha egyek leszünk Vele, az Ő szeretett gyermekeivel is közösségben tudunk élni. Akkor lesz szebb jövőnk, ha szeretjük embertársunkat, és életünket minden nap egészen Istenre bízzuk, szeretettel, örömmel és szabadon.

Szent Efrém diakónus, egyháztanító

Szent Efrém imáiból:
"Győzd le Uram az én ellenállásomat, erősíts meg, hogy ellenálljak a rám támadókkal szemben, és öltöztess a hit páncéljába, hogy böjttel és imával tisztítsam a szenvedélyek szennyét és a test tanácsait, és elnyerjem a szabadítás kegyelmét."
"Taníts engem, Uram, hogy az igazságosságot cselekedjem, szóljam az igazat, szeressem a szentséget, és gyűlöljem a törvénytelenséget, elzárkózzak a gonosztól, és a jó útján járjak."
 "Űzd el Uram, lelkem sötétségét, és öltöztess a te igazságosságod sugaraiba, díszítsd fel a te félelmeddel és a megbánással megsérült szívemet, hogy félje a te ítéletedet, és megtartsa parancsaidat."
Forrás :Zarándok