Pár hónapja ez él bennem. Teljesen az Úr színe előtt szeretnék lenni, látni Őt, és hódolni előtte. Ezt egy
álmom váltotta ki, amiben megjelent nekem és én megcsókoltam a lábát. Az a boldogság még mindig elkísér, amit akkor ott álmomban átéltem.
Ez egy tapasztalás volt, hogy jelen van az életemben és kísér, még álmomban is. Nincs perc amikor ne lenne velem Ő, a Feltámadott. Az Ő jelenlétének tudatában élem mindennapjaimat. Elkísér, vezet és legfőképpen szeret, gyengeségem és bukásaim ellenére. Eszembe jut, hogy Ő a kicsinyekhez jött, az elesettekhez, hogy a világ bölcsei, erősei megszégyenüljenek, mert saját erejükben és okosságukban bíznak és nem tudnak így teljesen Istenre, az Ő szerető vezetésére hagyatkozni.
A gőgünk az, ami legjobban elszakít Tőle. Nem tud két Úr lenni az emberi szívben, vagy átadjuk egész lényünket az Ő jelenlétének és befogadjuk vagy saját erőnket és énünket tesszük meg egy elfuserált istenségnek, ami ideig-óráig úgy látszik, hogy felszínen tud maradni és a világban, annak törvényei szerint jól boldogul, de ez mulandó. Lehull, mint a falevél és az enyészeté lesz.
Isten várja, hogy mikor adjuk át magunkat teljesen és a megfáradt akaratunkat mikor helyezzük a kezébe.
Biztos Te is voltál már úgy, hogy nem láttad értelmét az életednek és feltetted a kérdést miért élsz ezen a földön, miért születtél ide és mi a küldetésed. Megfáradtál és ebben a fáradtságban már nem akartál vezetni, irányítani, " akaratoskodni". Szeretted volna átadni életed irányítását egy olyan személynek, aki szeret és a javadat akarja. Minden idő alkalmas erre.
Én ma döntök, és egészen az Isten kezébe helyezem életemet, mint egy ajándékot, hiszen Tőle kaptam és nem az én tulajdonom. Életem egy ajándék, amit közösen érdemes élni az Istennel. Ő lép először és én válaszolok arra a hívásra, amit meghallok.
Uram, add, hogy egészen a Tiéd legyek. Mindenem a Tiéd, és nincs rajtad kívül más, csak Te vagy életem, Istenem mindenem.
