Szeretet

    "A túlcsorduló érzelmek, a szeretet felfokozott, szenvedélyes kísérői nem tartoznak a szeretet lényegéhez. Ahogy Keresztes Szent János mindjárt a kezdőknek leszögezi: „Isten közelségének érzete nem biztos jele az ő kegyelmi jelenlétének.” Lisieux-i Szent Teréz élete utolsó szakaszában a hitetlenség kísértésével küzdött, s olyan érzelmi sivárságot élt át Istennel való kapcsolatában, mint egy ateista. Mégis hősiesen szeretett tovább, mert szeretni akart." / Barsi Balázs: Szerelmes szellők suttogása 7.o /
    A szeretet kísérő jeleit sokszor összetévesztem magával a szeretettel. A "túlcsorduló érzelmek" becsaphatnak, mert amikor megélem hiányukat, akkor azt hiszem, hogy maga a szeretet halt ki belőlem. Ezért nagy veszély a kísérő jelenséget összetéveszteni magával a lényeggel. Sokszor merül fel bennem, mi is a szeretet lényege?

  1János 4,7-8: "Szeretteim, szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van, és mindenki, aki szeret, Istentől van, és mindenki, aki szeret, Istentől való és ismeri Istent. Aki nem szeret, nem ismeri az Istent, mert az Isten szeretet."

  Talán ez az egyik megvilágító rész a szeretetre vonatkozóan. Itt egy dinamizmus van leírva. Isten, aki minden szeretet forrása, akiben "lakást vesz"(Jn 14,23 - Jézus így folytatta: "Aki szeret engem, az megtartja tanításomat, s Atyám is szeretni fogja. Hozzá megyünk és benne fogunk lakni."), az megismeri őt, vagyis a szeretet lényegéből merít. Ennek pedig mibenlétét Jézus életén keresztül fedezhetjük fel: életét adta értünk, mindannyiunkért. Önmagának meghalt, mint a földbe ültetett mag és sokaknak életet adott. Példa lehet még számomra minden, olyan ember is, aki  akar szeretni és megteszi azt, ami számára talán nagyon nehéz, de tudja, hogy embertársának, szerettének szükséges. Bennük él Isten, aki "lakást vett maga számára." Nem érzelmektől függ, hogy megteszi vagy sem, hanem, hogy akarja és szabadon megcselekszi azt, amire Isten hívja.
    Uram! Add meg mindannyiunknak a Te jelenlétedből fakadó tiszta szeretetet, ami nem kérkedik, nem fuvalkodik fel és nem ismeri az önzést. Végy bennünk lakást, hogy a Te életedből merítsünk szeretetet és már itt a földi zarándokutunk során megismerhessük azt a boldogságot, amit készítettél számunkra. Amen!

Csíksomlyó

"Csíksomlyó az átlag kolostorok felett áll. Kegyeletre gerjeszt, vonzó hatást gyakorol, benső indításra kelt puszta létében is. Százezrekre gyakorol élő benyomást ösztönösen érzett erejével is. Mérhetetlen egyedi és kizárólagos közös értékeket hordoz Csíksomlyó léte és története magában."

P. Benedek Fidél: Csíksomlyó     Csíksomlyó megragad és felemel. A nyitott szívű zarándok valami mélységes titkot érezhet meg itt. Évszázadok óta népek sokasága keresi fel, ezt a csodálatos Mária kegyhelyet. A templom csendje, a Napbaöltözött Asszony szobra, a szépséges csíki táj, és még sorolható, hogy mi az, ami Csíksomlyóra vonz. Talán a legfontosabb, hogy pünkösdkor  a világ minden pontjáról összegyűlnek itt magyarok. Együtt ünneplik a Szentlélek kiáradását, kereszténységünk csodálatos misztériumát. Írhatnám, hogy magyar hívek találkozója, de ez tudjuk, hogy nem pontos megfogalmazás. Ma már ez a kegyhely a magyar nemzet találkozóhelye, ami összeköt, híveket és keresőket. Isten egybegyűjti a nyájat és felkelti napját mindenkire. Az elvallástalanodó világban az is egy csoda, hogy egy katolikus kegyhely lehet az összefogás szimbóluma és megvalósítója. Erre a helyre, nem nagygyűlésre hívó politikusok invitálnak meg, és itt nem sztrájkvezetők agitálnak, és nem is virslis majális.     Hitünk szerint a Szentlélek gyűjt össze bennünket, Aki mindenkoron az Atyára és Jézus Krisztusra mutat. Jézus imájában pontosan kifejezi óhaját: János 17,21-23: "Legyenek mindnyájan egyek. Amint te, Atyám bennem vagy s én benned, úgy legyenek ők is eggyé bennünk, hogy így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem. Megosztottam velük a dicsőséget, amelyben részesítettél, hogy eggyé legyenek, amint mi egy vagyunk: én bennük, te bennem, hogy így ők is teljesen eggyé legyenek, s megtudja a világ, hogy te küldtél engem, és szereted őket, amint engem szerettél."     Isten kiárasztja szívünkbe a vágyat, hogy egyek legyünk Vele, és ha egyek leszünk Vele, az Ő szeretett gyermekeivel is közösségben tudunk élni. Akkor lesz szebb jövőnk, ha szeretjük embertársunkat, és életünket minden nap egészen Istenre bízzuk, szeretettel, örömmel és szabadon.

Szent Efrém diakónus, egyháztanító

Szent Efrém imáiból:
"Győzd le Uram az én ellenállásomat, erősíts meg, hogy ellenálljak a rám támadókkal szemben, és öltöztess a hit páncéljába, hogy böjttel és imával tisztítsam a szenvedélyek szennyét és a test tanácsait, és elnyerjem a szabadítás kegyelmét."
"Taníts engem, Uram, hogy az igazságosságot cselekedjem, szóljam az igazat, szeressem a szentséget, és gyűlöljem a törvénytelenséget, elzárkózzak a gonosztól, és a jó útján járjak."
 "Űzd el Uram, lelkem sötétségét, és öltöztess a te igazságosságod sugaraiba, díszítsd fel a te félelmeddel és a megbánással megsérült szívemet, hogy félje a te ítéletedet, és megtartsa parancsaidat."
Forrás :Zarándok

A világban való élet

   János 17,15-19: "Nem azt kérem, hogy vedd el őket a világból, hanem hogy óvd meg őket a gonosztól. Nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való. Szenteld meg őket az igazságban. A te igéd igazság. Ahogyan engem a világba küldtél, úgy küldtem őket én is a világba. Értük szentelem magam, hogy ők is meg legyenek szentelve az igazságban."
    Ez az Igeszakasz Jézus imája, csodálatosan rámutat az életünk küzdelmeinek lényegére. Tanúságtételre hív a világba, küld bennünket. Ennek több formája is lehet: családban, papként, szerzetesként, de akár remeteként tanúságot tenni Jézusról.
Felmerülhet a kérdés: a remete, hogyan marad a világban,  amikor Ő lemond látszólag a közösségről?
Hogyan tesz tanúságot?
   Úgy látom, hogyha a remete a világból menekülve akar Isten közelébe kerülni, akkor tanúsága nem teljes, mivel azt a félelem vezérelte. Azonban, ha az Istennel való mélyebb közösség vágya viszi a pusztába, akkor élete jel az Egyház számára, a teljes keresztény közösségnek. A világban marad, mert életét felajánlja testvéreiért, embertársaiért, ez is egy formája a mélységes embertársi kapcsolatnak, sorsközösség vállalásnak.
   "Értük szentelem magam..." Jézus ezzel az Atyával való életébe vonz be mindannyiunkat. Az Igazság, amely kijelentése alapján, Ő maga, lesz életünkké. Aki megismeri Jézust és részesül az Életéből, az a hamisság kovászát kiveti magából és Igazságot cselekszik. Általa Jézus fog jelenvalóvá válni az emberek között.
Jézus kovásza Élet és Lélek, a szeretet, a béke, és öröm forrása minden ember számára.
   Hívlak a mai nap, hogy nyitott szívvel fogadd be Jézust, az Ő Szentlelke által, hogy az bő termést hozhasson további földi pályád során.

Erény, aszkézis, vidámság

"Mindnyájunk közös igyekezete az legyen,hogy le ne térjünk az erényes élet útjáról, és a fáradtság miatt lélekben le ne törjünk.Ne mondjuk azt, hogy már oly régen
gyakoroljuk az aszkézist. Ehelyett minden nap, mintha csak akkor kezdenénk,
gyarapodjunk a vidámságban."
/Remete Szent Antal/

Három kulcsfogalmat emel ki Szent Antal ebben a mondásában: erényes élet, aszkézis és vidámság.
Az erényes élet szükséges, hogy belső békét találjak Istenben.  A három legfontosabb: hit, remény és szeretet, ezek szorosan összekapcsolódnak és a lelki élet vezérfonalai. Erény nélkül nem válhatok hitelessé, és így nem tehetek igaz tanúságot Krisztusról. Sajnos korunkban sikerült a szavakat devalválni, ez annak is köszönhető, hogy kereszténységünkben sokszor előfordult, hogy pusztán a szavak szintjén beszéltünk Jézus Krisztusról. Imádkozom, hogy eljöjjön egy olyan korszak, amikor a szekularizálódott társadalomban, tömegesen jelennek meg azok a hiteles keresztények, akik életük árán is képesek tanúságot tenni.

Az aszkézis a szeretetből való lemondás lelkünk megerősítése céljából. Veszélye lehet, hogy céllá válik, de korunkban inkább az aszkézis hiányáról beszélhetek, mint veszélyeiről. A sivatagi atyák hősies fokon gyakorolták a lemondást. Életüket egészen átadták Istennek és így tettek tanúságot. Ők vállalták az evangélium radikális követését és valóban felvették a keresztet, és csak Jézus Krisztus volt életük egyetlen vezérfonala. Számomra ezért példák. Bennem is él ez a vágy a radikális evangélium követésre. Jelenleg a város pusztájában élhetem ezt meg, de hamarosan jön a vidéki pusztaság, ahol a csend és a munka közepette fedezhetem fel azt a valóságot, amit példaképeim felfedeztek életükben, és kihatással volt egész lényükre.

A vidámságot vagy örömet alapvetően szükségesnek tartom, ahogy Szent Antal is, ebben a mondásában. A krisztusi ember, ha lelke mélyére ás, akkor ott rátalálhat egy olyan örömforrásra, amit tőle soha többet nem tudnak elvenni. Talán a legnagyobb felismerésem ezzel kapcsolatban, hogy közösségben vagyok a Szentháromsággal. Isten ajándékozott meg az élettel és vezérli azt. Jézus Krisztus megváltása által pedig az örök boldogság várományosa vagyok.

Exorsus

Jézus Krisztus a mi világosságunk, keressük a fényét napról napra, aki e fényből merít, annak élő források fakadnak szívében és bátran vállalja azt a földi zarándokutat, amire a Mindenható hívja.

  Ez a blog ennek az útnak a megélése, keresése, egy olyan világban, amelyben már-már elfelejtettük a sivatagi remeték kezdeti erejét, megalkuvás nélküli hitét. Ők azok, akik életükkel megalapozták a szerzetesség alapjait, amik a kereszténységünk védőbástyáivá váltak az évszázadok során. Európában sokan a szerzetesség válságáról beszélnek, azonban hiszem, hogy a szilárd krisztusi alapokon nyugvó szerzetesség, mai napig segíti a kereszténység megújulását. A válság inkább az egyén, a család és a társadalom válsága.

  Az egyén megtérése az első, amiből új tavasz kezdődhet, ezért keresem a válaszokat életemre, hogy azt a napi megtérések által Istennek fölajánljam, az Egyház szívében, környezetem javára.