A vihar lecsendesítése

   "Aznap alkonyatkor így szólt hozzájuk: "Keljünk át a túlsó partra." Erre elbocsátották a népet, és magukkal vitték úgy, ahogy ott volt a bárkában. Más csónakok is csatlakoztak. Nagy szélvihar támadt, a hullámok a bárkába csaptak, úgyhogy az már-már megtelt. Ő a bárka végében egy vánkoson aludt. Felkeltették: "Mester - kérdezték -, nem törődöl vele, hogy elveszünk?" Erre fölkelt, parancsolt a szélnek, és utasította a tavat: "Csendesedj! Némulj el!" A szél elült, s nagy nyugalom lett. Ekkor hozzájuk fordult: "Miért féltek ennyire? Még mindig nincs bennetek hit?" Nagy félelem fogta el őket. "Ki ez - kérdezték egymástól -, hogy még a szél és a víz is engedelmeskedik neki?" /Márk 4,35-41/
    Az új esztendő elején, talán sokunk most jobban átérzi ezt a helyzetet. Körülöttünk egy válságokkal teli világ. Országok anyagi ellehetetlenedése, forradalmak és leendő nagy háborúk rémképei.  Háborog a világ, valami nincs rendben. A mélyben újabb és újabb nagy viharok támadnak és félő, hogy minket is el akarnak ragadni.
   Mi lesz velünk? Hova tart a világ? Ez már a szakadék mélye, vagy még mindig egy hatalmas lejtőn zuhanunk le?
   Jézus szavaira engedelmeskedett a vihar. Szavai pedig a mai kor emberének is fülébe csenghet: „Csendesedj! Némulj el!”  Talán a kinti vihar lecsendesítését a belső viharokra való figyelemmel és elnémítással elérhetnénk, de ehhez tudatosítanunk kell, hogy éltünkben isteni jelenlét van. Jézus, ma is, ugyan úgy képes arra, hogy lecsendesítsen minden vihart, ami fölénk kerekedik, ami életünkre akar törni.  Ehhez bizalomra van szükség, és arra, hogy megtanuljunk, úgy élni, mint Ő. Élete tanúsítja, hogy bármit tett, azt az Atya akarata szerint tette. Nem az volt számára fontos, hogy aktuális vágyai, mit sugalltak, vagy a jövőtől való félelem milyen aggodalmakkal töltötte el.  A jelenben élt, és a jelenben a lehető legjobban az Atyának adta életét. Ez a végtelen engedelmesség és alázat az, ami legjobban megragad Benne.
   „Ne aggodalmaskodjatok hát, és ne kérdezgessétek: Mit eszünk, mit iszunk? Ezeket a pogányok keresik. Mennyei Atyátok tudja, hogy ezekre szükségetek van. Ezért ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, s ezeket mind megkapjátok hozzá! Ne aggódjatok tehát a holnap miatt, a holnap majd gondoskodik magáról! A mának elég a maga baja.” /Máté 6,31-34/
   Rábízni életemet, ez lenne a legfontosabb. Nem szép terveket szőni és tervezgetni a jövendőt, mert az, sok csalódást hozhat, főleg egy viharokkal teli korban, hanem a jelen pillanatban megtapasztalni Isten jelenlétét, és amit vár, hogy megtegyek, azt megtenni. Így haladva Felé, átadva az életemet, gyógyulva az Ő szeretete által a belső viharoktól, sebektől, széttöredezettségtől, megosztottságtól.
   Kívánok, olyan évet neked, kedves olvasó, amiben Istenből nyersz erőt a viharok lecsendesítéséhez hited által, és minden megélt pillanatban megtapasztalhasd az Ő gondoskodását.